A méhlepény (placenta) ezen időszak során alakul ki és veszi át fokozatosan a sárgatest szerepét. A placentát a magzattal a köldökzsinór köti össze, amely a magzat számára biztosítja az oxigén- és tápanyagellátást és a kiválasztást, emellett különböző hormonok termelésében játszik kiemelkedő szerepet. Tapadhat a mellső vagy a hátsó falon, a fundusban, vagyis a méh tetején, vagy elérheti illetve akár fedheti is a méhszájat (mélyen tapadó lepény).
A fogantatást követően a várandósok egy része a hormonális változások következtében különböző tüneteket észlel magán, melyek közül az egyik legfontosabb a menses elmaradása. A megváltozott hormonegyensúly számos más szimptómát is előidézhet: bizonyos ételek kívánása vagy elutasítása, fokozott étvágy, émelygés, hangulati változások, has puffadása, feszülése, illetve a mellek megnagyobbodása, fejfájás, fáradtság.
A kismama szervezete megannyi fiziológiai változáson megy keresztül: a hormonháztartás mellett a szénhidrát-anyagcsere, a légzés és a keringés is megváltozik, alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez.
Az első harmadban (tulajdonképpen már a fogantatás előtt is) kiemelt fontossággal bír, hogy az anya életmódját összhangba hozza várandósságával: kerülje a nagyobb fizikai terhelést, a stresszt. A rendszeres, azonban nem megerőltető mozgás, illetve a kiegyensúlyozott, sok természetes vitamint tartalmazó étkezés hozzájárulnak az anyaméhben fejlődő magzat megfelelő körülményeinek biztosításához.